A svédvörös festék egy iszapfesték, mely a nálunk megszokott fa festékektől némileg eltérő tulajdonságokkal rendelkezik és eltér a felhasználási módja is: kevésbé komplikált.

Annak idején skandináviában a többnyire fűrészárúból készült lakóházakra és gazdasági épületekre szükség volt egy olcsó és könnyen kezelhető festékre. Erről bővebben Itt.

 A legfontosabb különbség, hogy összetételénél fogva némileg gyengébben tapad, ezért a valódi svédvörös (és fekete) festékek nem használhatók csiszolt, gyalult felületeken. A házak gyalult felületeit (nyílászárók, oromdeszkák) általában fehér, vagy más színű olajfestékkel kezelték/kezelik.

 Az ilyen „túl sima” felületeknél várni kell néhány évet, míg az időjárás viszontagságai elvégzik az alapozást. A másik lehetőség a felületek mesterségesen felérdesítése. Ezt végezhetjük drótkefével, vagy elektromos gépekkel és a hozzájuk használható különféle drótkorongokkal.

 Amennyiben a fafelület megfelelő, már csak néhány apróságra kell ügyelni:

• Kellően száraz, tiszta, és pormentes faanyag
• Legalább 5-10 fok külső hőmérséklet
  
• Ne essen az eső
• Ne fessük közvetlen napfénynek kitett, felmelegedett fafelületeket.

 A svédeknek saját svédvörös ecsetük van erre a célra, mely kellően erős és hosszú sörtékkel rendelkezik, a jobbaknál a sörték a nyéllel szöget zárnak be, valamint az ecset nyele üreges, melybe  rudat illesztve állvány nélkül festhetők a magas homlokzatok is.

 A festésre nem szánt felületeket (nyílászárók, csatornák egyebek) le kell takarni. Szálirányban fentről lefelé haladva határozott erőteljes mozdulatokkal célszerű festeni, így nem lesznek festékfolyások a felületen.  A festéket alaposan el kell dolgozni, nem szabad túl vastagon kenni.

Miután az első réteg teljesen megszáradt, jöhet a második réteg, de Svédországban többnyire várnak legalább egy évet a második réteg felvitele előtt.

Ilyen egyszerű.